I dialetti - az olasz nyelvjárások

Egy Olaszországba érkező külföldinek bizony meggyűlhet a baja az olasz nyelvjárásokkal. Olaszország bizonyos részein - hiába tanultunk előtte évekig olaszul - komoly megértésbeli nehézségeket jelenthetnek a dialektusok. Néhány helyen, például Rómában vagy Toszkánában hamar hozzászokik az ember füle. Azonban Nápolyban vagy Szicíliában egy-egy kisebb településen már jóval nehezebb labdába rúgni. Persze a "hivatalos nyelv" az olasz, tehát a tévé, rádió és a nyomtatott sajtó is ezt a nyelvet használja. (Meg a külföldieknek szóló olasz nyelvkönyvek.) Az oktatás is hivatalosan mindenhol olaszul folyik, de persze ahány ház, annyi szokás... Így az alacsonyabb iskolázottságú emberek, akik például nem sokat olvasnak, nem nagyon utaznak Olaszországon belül, és úgy általában a nyelvnek inkább a beszélt, mint az írott formáját használják, gyakran nem is tudnak "rendes" olaszul, csak a dialektust beszélik.

De hogy is van egy a gyakorlatban? Itt meghallgatsz néhány olasz dialektust.

Így hát nem véletlen, hogy az olasz nyelvjárásokkal foglalkozó tudomány (dialektológia) az újlatin nyelvészet egyik leggazdagabb területe. Becslések szerint Olaszország területén közel 200 nyelvjárást használnak. Ezek az olasz dialektusok erősen különböznek egymástól, annyira, hogy sok esetben a megértést is akadályozza; így a mindenkinek beszélnie kell a "sztenderd" olasz nyelvet (olasz köznyelv).

Mi az oka ennek az erős tagoltságnak? A magyarázat elsősorban a történelemben keresendő. Olaszország sokáig sok független egységből állt, az egységes Olaszország "nemrég" alakult ki, és sokan úgy tartják, hogy valójában most is "csak papíron" egységes. Az olasz irodalmi nyelv is későn alakult ki, és azóta sem tudott felülkerekedni a dialektusokon, de talán jól is van ez így. Több olasz dialektust, például a szicíliait vagy a korzikait ma már önálló nyelvként tartanak számon, amelyek saját helyesírással is rendelkeznek.

Az olasz nyelvjárások annyira sokfélék, hogy az egyetlen közös bennük az újlatin nyelvek csoportja. Ezen belül azonban bizonyos dialektusok a nyugati-újlatin ághoz, míg mások az italo-dalmát újlatin nyelvekhez tartoznak. Az olasz irodalmi nyelv alapja, a toszkán dialektus például a két ág közötti átmeneti nyelvjárás. Ugyan ebből alakult ki a mai sztenderd olasz nyelv, érdekes módon a mai toszkán dialektus ettől a kiejtésében észrevehetően elkülönül, a legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a "k" helyett "h" hangot ejtenek. Például azt, hogy Coca Cola con la cannuccia (Coca Cola szívószállal) így mondják: Hoha hola hon la hannuccsa. :)